Nepálban, „Isten bőséggel megáldott földjén”, amelyet északon a Himalája nyolcezres csúcsai szegélyeznek, délen pedig termékeny szubtrópusi tájak borítanak, 1330 m tengerszint feletti magasságban fekszik Katmandu - a fatemplomok városa.
A legenda szerint a város keletkezése a buddhista szent Manjushri-nak köszönhető, aki kardjával átvágta a völgy természetes falát, amelyet a történelem előtti időkben egy hatalmas tó töltött ki, így teremtve helyet a településnek. A régészeti ásatások megerősítették a tó létezését, amely állítólag 10 000 évvel ezelőtt kiszáradt. A régészek Kr. e. II. századra datálják a Katmandu-völgy első állandó települését.
Zarándokhelyek - sztúpák
A vallás kezdetektől fogva kulcsszerepet játszott Katmandu növekedésében és fejlődésében. A Swayambhunath sztúpa a buddhisták fontos zarándokhelyeként szolgált, a szent Bagmati folyó pedig hindu zarándokokat vonzott.
Minden sztúpa (kör alakú szakrális építmény buddhista ereklyékkel) Buddha egy-egy megtestesülését képviseli, és a belső béke és nyugalom formájában emlékezik meg megvilágosodott elméjéről. Az egyes részei a teremtés öt természeti elemét szimbolizálják: a földet, a vizet, a tüzet, a levegőt és az étert. A csúcsán lévő kúpos piramis a tudat tizenhárom szintjét jelképezi a Nirvánához vezető úton. Buddha szemei ezután minden égtáj felé néznek, a harmadik szem szimbolizálja a bölcsességet és a tisztánlátást, a határozottan megrajzolt orr pedig a legfelsőbb megvilágosodott tudattal való egyesülést jelképezi.
Swayambhunath sztúpa
Katmandu egyik legszentebb helye a Swayambhunath sztúpa, amely az ősi legenda szerint a tó felszínén úszó lótuszvirágból eredeztethető. Valódi keletkezése azonban Asóka indiai király látogatásához és a buddhizmus elterjedésének kezdetéhez kötődik a Maurja Birodalom idején, több mint 2000 ezer évvel ezelőtt.
Jelenlegi formája a 17-18. század fordulójára nyúlik vissza. Templomkomplexumában állandóan visszhangzik az Om mani padme hum (Dicsőség a drágakőnek a lótuszvirágban) mantra, az imamalmok forognak, a szélben lobogó zászlócskák viszik a mantrák szent szavait a világ minden tájára és azok szívébe, akik képesek azt megragadni. 
Ebbe az egészbe féktelenül randalírozó majomcsapatok kavarodnak, akiknek semmi sem szent, mégis megvan itt nekik is a maguk biztonságos és szabad paradicsoma a helyiek tiszteletteljes toleranciája jeleként. Mert a helyiek mindegyikükben a legendás Hanumánt látják – az odaadás és az önzetlen cselekedetek megtestesítőjét, aki az ősi indiai Rámájana idején Ráma királyt szolgálta.
Boudhanath sztúpa
Katmandu északkeleti részén található Boudhanath - a világ egyik legnagyobb sztúpája. Szomszédos területeit főként nepáli száműzetésben élő tibetiek lakják, akik számára ez a kultúrájuk és mindenekelőtt a négy iskolával rendelkező tibeti buddhizmus központja.
Tibeti zarándokok százai kántálják itt a szent szútrákat, forgatják az imamalmokat és ismétlik a mantrákat a hagyományos istentiszteleten, alázatos, teljes testtel, arccal lefelé történő leborulás formájában, amellyel fizikailag is megmérik a távolságukat a Himalája tibeti részén található legszentebb hegytől, a Kailashtól.
A hinduizmus szent helye
Katmandu szívében található Pashupatinath - a hinduizmus egyik legszentebb temploma és zarándokhelye, amelyet a hatalmas Siva megnyilvánulásaként Pashupati alakjának szenteltek - minden átalakulás urának, aki az embert a fizikai lét mulandóságára, ugyanakkor szellemi lényének halhatatlanságára emlékezteti. Gyakran lobognak itt az elégetett emberi testek halotti máglyái a mantrák ritmikus kántálásával kísérve. Egyik az itt zajló leghíresebb ünnepségek közül a Sivaratri, vagyis Siva Nagy Éjszakájának ünnepe.
